Hivatása az emberek egészségének védelme

Szvitlána Csernicsko a nagyszőlősi kórház szülész-nőgyógyásza immár 11 éve. A doktornő anyanyelvi szinten beszéli mind az ukrán, mind a magyar nyelvet, így könnyen tud komunikálni minden páciensével, függetlenül annak anyanyelvétől, attól, melyik településről érkezett, ugyanis határmenti régiónkban szép számmal élnek különböző nemzetiségű emberek. Szvitlanával beszélgetve szót ejtettünk arról, miként alkalmazza a mindenapi munka során az államnyelvet, hogyan tanulják azt gyermekei.

A zömében magyar nemzetiségűek lakta Tiszaújhely községben születtem és nőttem fel. Középiskolai tanulmányaimet a Nagyszőlősi 4. számú Középiskolában végeztem, ahol negyedik osztályig orosz nyelvű tanítás folyt, majd a független Ukrajna kikiáltását követően ukrán nyelven. Szüleim annak idején Moszkvában tanultak, ott ismerkedtek meg, illetve házasodtak össze. Édesapám Dnyipropetrovszkban született, ezért kicsi koromban orosz és ukrán nyelven beszélt velem. Anyai ági nagyszüleim csak magyarul tudtak beszélni. Mivel szüleim az akkori járási pártbizottságban (a jelenlegi járási közigazgatási hivatal—a szer.)dolgoztak, nem jelentett gondot, hogy reggelente a városi iskolába vigyenek. Jelenleg családommal Tiszaújlak nagyközségben élek, ugyanis férjem ott született.

Már egészen fiatalon elhatároztam, „Ha felnövök orvos leszek”. Az egyetemen tanulva választottam szakirányt. Még iskolásként érdekelt a zene is, ezért a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola foglalkozásaira is eljártam. Hegedülni és zongorázni is tanultam. Mind a két hangszeren ügyesen játszottam, kisebb-nagyobb sikereket értem el. Tanáraim igyekeztek meggyőzni, hogy ez irányban folytassam tanulmányaimat, akár a konzervatóriumban is. Én viszont hű maradtam gyermekkori álmomhoz, orvos szerettem volna leni. Az Ivano-Frankivszki Orvosi Egyetemre felvételiztem. Bizton állíthatom, nem bántam meg, szeretem a munkámat, tisztelettel viszonyulok a páciensekhez. Minden páciensért, kismamáért felelősnek érzem magam. Zömében a terhes kismamákkal foglalkozom. A nőknek, a terhes kismamáknak az átfogó kivizsgálást ajánlom, mindenekelőtt az esetleges komplikációk elkerülése érdekében. Sajnálatos, de tény, hogy nem minden emberben tudatosodott még, hogy „saját egészségünkért elsősorban mi tartozunk felelősséggel”. Erre minden alkalommal felhívom a figyelmüket, javaslom, hogy rendszeresen járjanak terhesgondozásra, szakorvosi konzultációra. Fontos a helyes és teljes értékű táplálkozás, a rendszeres testmozgás, mert a mozgás életben tart. Sajnálatos, de tény, hogy az utóbbi időben sok időt töltünk a digitális eszközök mellett, és még pislogni is elfelejtünk.

A két nyelv ismerete nekem sokat segít a munkámban. Gyakran előfordul, hogy a zömében magyarok lakta településről érkezik a kismama, akinek nem könnyű helyesen és érthetően kifejeznie magát, elmondania aggodalmait vagy félelmeit ukrán nyelven.Ilyen esetekben habozás nélkül magyar nyelvre váltok, ami megkönyebbülést, felszabadultságot vált ki a kismamában. A nők minden orvosi rendelőben feszélyezve érzik magukat, hatványozottan stresszelnek, ha keresni kell a megfelelő kifejezést ukrán nyelven. Ez nehezíti a kölcsönös megértést és bizalmat. Még a diagnózist is nehezebb felállítani, ha a páciens nem tudja helyesen kifejezni magát. Az orvos-beteg kapcsolat csak akkor működik jól, ha őszintén, részletekbe menően tudunk egymással beszélni. Szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen komunikációs akadályaim nincsenek.

A férjemmel már a kezdet kezdetén megbeszéltük, hogy én ukránul, ő magyarul fog beszélni a gyerekekhez. Idősebb fiunk már 10 éves, hozzám hasonlóan ő is a városi 4. számú iskolában tanul. A kisebbik mos megy csak iskolába. A férjem is Nagyszőlősön dolgozik, így nem jelent különösebb gondot a gyerekeket a városi óvodába, illetve iskolába vinni. Fiaink folyékonyan beszélik a magyar nyelvet, anyanyelvi szinten az ukránt. Úgy három éves korukig voltak problémáik, mert keverték a szavakat, de idővel minden a helyére került. Idősebb fiam kicsi korában mondandóját ukrán nyelven kezdte, de magyarul fejezte be. Ilyenkor én segítettem ki, lefordítottam a mondandóját helyesen ukránra vagy éppen magyar nyelvre. Olvasni viszont önállóan tanult meg magyarul. Ebban sokat segítettek a magyar nyelvű tévécsatornákon gyerekeknek közvetített rajzfilmek is. Az agol nyelvet az iskolában tanulva könyen ment neki a magyar olvasástanulás, igaz, többször is kérdezte, hogyan kell egyes magánhangzókat helyesen kiejteni. Végül is, csak jó származhat abból, ha a gyermek több nyelven beszél, hiszen minél több nyelvet ismer, annál gazdagabbaz ember.

Gyakran megesik, hogy a tanuló csak azért nem szólal meg ukrán nyelven, mert attól tart, hogy kortársai kinevetik, megszólják, ha hibásan ejti ki a szavakat, elvéti a nemek használatát vagy az igeragozást, netán helytelen kifejezést használ. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az ukrán nyelv tanítása során egyéni hozzáállásra van szükség, mivel osztályon belül is eltérő a diákok tudásszintje.

„Minden gyermek más, eltérő az ismeretanyag elsajátításának módja is. Éppen ezért a nyelvtanárnak úgy kell az ismereteket átadnia, hogy az osztály minden tagja számára érthető legyen. Az egyik hetedik osztályban a tanulók szívesen dolgoznak táblázatokkal és a tankönyv segítségével, a másik osztályban a tananyagot könnyebben sajátítják el játékos formában és a videók nézésével. Nem feledkezhetünk meg a lemaradozókról, azokról sem, akik csak az iskolában hallják, illetve beszélik az ukrán nyelvet. Ők eleve hátrányal indulnak. Egy-egy osztályon belül vannak akik könnyedén ki tudják fejezni gondolataikat, helyesn felépíteni a mondatokat, pontos, precíz válaszokat adni a kérdésre. Vanak viszont olyanok is, akik még a kérdést sem értik, szókincsük szegényes. Ez utóbbi kategóriába tartozó tanulók számára sajátságos nyelvtanítási programot célszerű összeállítani, mely mindenekelőtt a szókincs gyarapítására, nem pedig a nyelvtani ismeretek elsajátítására irányul. Mindannyian mások vagyunk, de egy államban, Ukrajnában élünk. Állami nyelvünk az ukrán, melyet beszélnünk, tisztelnünk, ápolnunk, szeretnünk kell”—nyilatkozta Oleszja Nyul, a Nagyszőlősi I—III.fokozatú Perényi Zsigmond Középiskola ukrán nyelv és irodalom tanára.

„Magyar tannyelvű iskolában ukrán nyelvet tanítani nem egyszerű feladat, megköveteli a tanártól, hogy „univerzális katona legyen”, aki képes motiválni a tanulót, érdekesen és érthetően előadni a tananyagot, tud egyszemélyben színész, pszichológus, sőt humorista is lenni. Az oktatási folyamatban a magyar iskolákban az ukrán nyelv elsajátítására az óraszám 20 %-a jut. A nyelvtanárok az első osztálytól kezdve a tizenegyedikig minden osztályban tanítanak, nincsenek csak alsós vagy csak felsős ukrán nyelvtanárok”.—tette hozzá a tanárnő.

Írásom hőse részt vett a nemzetiségi kisebbségek iskoláiban tanító pedagógusok nyári akadémiáján a „Tanuljuk közösen” projekt keretein belül. A tanfolyamon sok interaktív játékot és új módszert elsajátított, melyek jelentős mértékben megkönnyítik a tananyag eslajátítását, a diákok pedig kedvelik azokat. A „Nyári akadémia” kiváló alkalom a pedagógusok tapasztalatcseréjére, az új módszerek megismerésére, az innovációk megismerésére. Vannak olyan oktatási-nevelési módszerek, melyek erősítik a csapatszellemet, mások fejlesztik a diákok szervezői képességeit, erősítik tudatosságukat. A játékos elemek beépítése az óra menetébe segít a tanulóknak megérteni a kapott információt, ezáltal megkönnyítik a pedagógus dolgát”.

A jelen írás az Európai Unió és Finnország Külügyminisztériumának pénzügyi támogatásával készült. Az írás tartalmáért kizárólag a szerző visel felelősséget, az nem minden esetben tükrözi az Európai Unió és Finnország Külügyminisztériumának álláspontját.

Natália Kobály